Maga László
   honlapja

    

 

SZENTÍRÁSI HELYEK ALAPJÁN

VASÁRNAPOK ALAPJÁN

Mt 2,1-12 NAPKELETI BÖLCSEK LÁTOGATÁSA 

A történet a lelki élet mikrokozmosza. A bölcsek lépései a lelki úton járó ember lépései. Öt leckét olvashatunk ki.

Figyelmeznek lenni, felismerni Isten jeleit

Jézus születése után bölcsek jöttek napkeletről. Kik ezek az emberek? Néha királynak hívjuk őket. Máté szerint mágusok, aza csillagvizsgálók voltak, akik az eget vizsgálták. A csillagokból próbálták felismerni Isten akaratát.    

Első lecke: Legyünk figyelmesek! Keressük Isten szándékát! Ő mindig szól hozzánk.

Beszél hozzánk Krisztus által, az Egyház által. Szól hozzánk a természet, a történelem, az emberek által!

Pl. Linné – „Ha látom az útszéli füvet, leborulok előtte!”

 Gyakran előfordul, hogy nem nyitjuk ki szívünket, szemünket, fülünket. Figyeljünk Reá éberen, szeretettel!

Cselekedni!

A bölcsek látnak és cselekednek. Elindulnak, követik a csillagot! Pedig régen kockázatos vállalkozás volt az utazás, sok bizonytalansággal, veszéllyel (alvás, étel, időjárás, útonállók, állatok stb.). A bölcsek nem törődtek a nehézségekkel! Cselekedtek, indultak, mert el akarnak jutni Jézushoz.

Mi sokszor kényelmesek, passzívak vagyunk, s nem cselekszünk. Olyan gyakran elhalnak legszebb, legszentebb elhatározásaink.

Második lecke: amikor jelet kapunk Istentől, induljunk! Akkor is, ha nehéz. Ne maradjunk tétlenek! Cselekedjünk!

Ellentétesen cselekedni, mint a világ

A bölcsek eljutnak Heródeshez, s érdeklődnek, hol születik a Messiás. A fejedelem és az udvara nem mozdul. Heródes politikai szempontból tekinti a hírt. A világ nem a hit szemszögéből értékel, nem aszerint cselekszik, hanem emberi szempontokból, önző érdekekből.

Mi legyünk készek a világgal ellentétes magatartást tanúsítani! A világ csak a jelenben gondolkodik, önzése irányítja.

Ne a világ útján járjunk, könnyű úton, hanem Isten útján: az evangélium, a szeretet, az együttérzés, a megbocsátás ösvényén.

Harmadik lecke: legyünk készek ellentétesen cselekedni, mint a világ!  Ne féljünk, ha akadályokkal találkozunk! Ez annak lehet a jele, hogy jó úton haladunk!

A legértékesebbet adni Krisztusnak

A bölcsek áldozatok árán megérkeznek Betlehembe. Meglepődnek Mária és a jászol láttán, de odaadják ajándékaikat: aranyat, tömjént és mirhát. Sokatmondó ajándékok ezek.

Arany – király; tömjén – imádás jele; főpap/Isten; mirha – halál.

Negyedik lecke: a legjobbat, a legértékesebbet adjuk Krisztusnak!

Adunk mi Krisztusnak, de nem a legtöbbet, a legszebbet. Mit és mennyit adunk? Egy kevés időt, néha valami szolgálatot.

Azt adjuk, ami a legszebb bennünk! Azt ajándékozzuk oda!

Más úton járni

A bölcsek nem mennek vissza Heródeshez, hanem más úton térnek haza. A Krisztussal való találkozás más emberré teszi őket.

Ötödik lecke: a Krisztussal való találkozás után járjunk más úton. Tragédia, ha valaki találkozik Jézussal, s ugyanazon az úton jár továbbra is, semmi sem változik! Kérjük Istent, alakítson minket kegyelmével! Legyünk készek változni, megújulni!

Soha ne úgy térjünk haza, mint ahogy átléptük a templom küszöbét. Menjünk nagyobb lelkesedéssel, szeretettel, szolgálatvággyal vissza mieinkhez, majd munkánkhoz!

A bölcsek útja a mi utunk is: (a.) Figyeljünk, (b.) induljunk, (c.)cselekedjünk ellentétesen, mint a világ (d.) adjuk a legjobbat Krisztusnak és (e.) más emberként, új szívvel mejünk tovább, ha találkoztunk az Üdvözítővel.

HAMVAZÓSZERDA

         A mai nappal megkezdődött liturgikus időszak hivatalos neve „szent negyven nap”. E kifejezés mutatja, hogy az egyházi év fontos és szent időszaka vette kezdetét, de azt is jelzi, hogy többről van szó, mint a böjtölésről, amire a magyar nagyböjt szó utal. Az Egyház arra hív meg, hogy teljesebb életet éljünk, legyen kapcsolatunk fölfelé, azaz Istennel, kifelé, embertársainkkal, de tudjunk befelé is fordulni, s fegyelmezni magunkat. A szent negyven nap 3 nagy gyakorlata, az imádság, a jótettek gyakorlása, a böjt Jézus hegyi beszédére nyúlnak vissza.

         Katolikus Egyházunkban gyakran találkozunk a kereszttel, ott találjuk a templomtornyon, a templomban, otthonainkban. Amit gyakran látunk, azt könnyen megszokjuk, éppen azért most különböző imaformák – keresztút, fájdalmas rózsafüzér stb. – által újra odafigyelünk az üdvösség eszközére, s szemléljük az Üdvözítőt, aki életét áldozta értettünk. Milyen jó, ha Jézus átdöfött szívét szemlélve magunk megérint minket ez a szeretet, s viszonozzuk azt! Milyen jó, ha rácsodálkozunk a mennyei Atya szeretetére, aki nekünk ajándékozta Egyszülött Fiát, s felébred a vágy, hogy egy kicsit többet, összeszedettebben imádkozunk.

         Önmagunk nevelésének eszköze az önmegtagadás, a böjt. Sokan talán divatjamúltnak tartják, pedig a keresztény lelkiség lényeges része. Jézus ezt mondja: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és úgy kövessen engem!” (Mt 16,24) Szent Pál pedig így ír: „Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás.” (Kol 3,5) Mindnyájan hajlunk arra, hogy a könnyebb, kényelmesebb megoldást válasszuk, a kisebb jót. Jobban kötődünk a testi dolgokhoz, mint a lelkiekhez. Inkább pihenünk, mint elmondunk egy rózsafüzért. Inkább tévét nézünk, mint jót teszünk. Szent Ágoston szerint a bűn annyit jelent, mint elfordulni Istentől és a kisebb jót választani. Az önmegtagadás által magunkat formáljuk. A mindennapi életben ha valaki eredményt akar elérni, azért munkálkodni kell. Ahhoz, hogy valaki orvos, jogász, tanár lehessen, tanulnia kell. Ahhoz, hogy valaki élsportoló legyen, fegyelmezetten kell élnie! Ez a lelki életben sincs másként, ha növekedni akarunk a jóban és tisztulni kívánunk, szükség van az áldozatos önmegtagadásra.  Az Egyház által előírt böjtön túl vállalhatunk más áldozatot, lemondást is. Szent Ágoston azt ajánlja, hogy a böjt legyen nagy és egyetemes (magnum et genere).

           A szent idő harmadik gyakorlata kifelé, embertársunk felé irányítja figyelmünket. Már Izajás próféta ír arról, hogy Isten szemében nem kedves az a böjt, amikor valaki pusztán önmegtagadást végez, de felebarátjával szemben szeretetlen, igazságtalan (Vö. Iz 58.).  Milyen jó, ha tudunk lelkesek, buzgók lenni a szeretet gyakorlásában. Az igazi böjt nemcsak lemondás, hanem ajándékozás. Az időt, amit megnyerünk azáltal, hogy kevesebbet nézünk tévét, kevesebbet szórakozunk, odaadhatjuk Istennek, családtagjainknak. Az élvezeti cikkekről, alkoholról, dohányzásról lemondva, azok árát jótékony célra adhatjuk. Nemes és áldott ez a böjt!

             Adja Isten, hogy ne csak a liturgikus naptárban, hanem életemben, életedben ez az időszak „szent negyven nap” legyen!

NAGYBÖJT 1. VSÁRNAPJA

             A testi betegségek nem érintik a lelket, de az ördögi kísértések azt sértik és taszítják a kárhozatba. Mindenki ki van ennek téve. A föld a harc helye. LXX szerint a föld a vitézkedés helye, latinul a kísértet helye. Senki sincs anélkül. Sőt, aki Istennek kíván tetszeni, annak több és nagyobb kísértései vannak. Az ördög nem ostromolja a gonoszokat, akik ellene nem tusakodnak. Az igaz szüntelen harcban van. Szent Ágoston szerint Jézus példájával tanít, mint kell harcolni az ördög ellen. Közbenjárásával és példájával segít minket.

            A sátán támadásáról. 1. A sátán ott kísért, ahol gyöngék, erőtlenek vagyunk. Szent Gergely szerint a szelíd természetű embert nem izgatja bosszúálló gyilkosságra, a fösvényt szerelemre, mely sok költséggel jár, a bujákat pénzgyűjtésre. Mivel Jézusban nem látott semmi rosszat, ezért arra kísértette a böjt után, hogy változtassa a köveket kenyerekké. 2. Kedvesnek mutatja, színt ad a kísértésének. 3. Temérdek hazugsággal színesíti csalárdságait. Sokat ígér, de kínnal fizet.